Gyakran kérdem magamtól: miért uralkodik negatív hangulat az országban? Különösen most, amikor Orbán Viktor kétéves munkájának első gyümölcsei beérni látszanak, és helyes propagandával egy új államalapítás örömünnepének mámorába lehetne ringatni az egész magyar népet. Miért épp most, az új aranykor hajnalán kezdett a magyarság teljes apátiába süllyedni? Minek köszönhető a lakosság körében terjedő elégedetlenség? A válasz félelmetesen egyszerű: a lakosság körében tapasztalható letargia az ország megújításában ellenérdekelt ellenzéki csoportok felforgató aknamunkájának következménye.

A balliberális hisztériapropagandának természetesen évtizedekre visszamenő hagyománya van.  Ezek a gazemberek mindmáig a Jászi Oszkár, Kun Béla és Károlyi Mihály által kifejlesztett és meghonosított (és sajnos sikerrel alkalmazott) "minél rosszabb az országnak, annál jobb nekünk" elv alapján működnek, és készek akár a saját országuk ellen is totális háborút viselni csak azért, hogy visszatérhessenek a hatalomba.  Emlékezzünk csak vissza, mily siralmas helyzetben volt hazánk a Nagy Háborút követő években, amikor a  kibuggyanó vérszagra körénk sereglett dögevők a szentistváni birodalom brutális megcsonkítására készültek. Szörnyű műtét várt reánk, melynek során hóhéraink a nemzet egészséges testéről amputáltak le testrészeket és végtagokat. Könnyen tehették, hiszen az ország védelem nélkül maradt, miután Károlyi Mihály és Linder Béla bűnös módon leszerelték a frontról hazaérkező magyar hadsereget. Az egészséges lelkű és gondolkodású magyar emberek többsége a hadsereg lefegyverzésnek okát valami különös, normálistól eltérő gondolkodásmódra, valami nem normális logikára, valami logikátlanságra vezeti vissza, hisz egy felelősen gondolkodó és cselekvő politikus nem küldi haza a katonákat a legnagyobb szükség idején. Tévedés. Működik itt – ahogy már korábban jeleztem – egy ördögi logika, amelynek egyik fontos eleme a "minél rosszabb az országnak, annál jobb nekünk" elv, amelyről Károlyi Mihály a saját szavaival ezeket mondja: Minél kisebb lesz az ország, annál nagyobbra növök én.  Igen, ez a lelkiismeretlen, mindent a pártpolitika logikájának, a hatalomszerzés érdekeinek alárendelő gondolkodásmód a baloldal sajátja.  A baloldal a hosszú évtizedek alatt valósággal tökélyre fejlesztette a  magyarsággal kapcsolatos valódi érzelmeinek álcázását. Az elmúlt években sokszor átvedlettek már, nevet változtattak, a megtévesztés szándékával elkövetett alakváltoztatás igazi mestereivé váltak. Céljuk és logikájuk azonban változatlan maradt: eltaposni a magyart.

A balliberális sajtó tökéletesen, lélektanilag is félelmetes pontossággal jeleníti meg ezt az undorító gondolkodásmódot. Hogy a balliberális oldal lélektani defektusáról, mohóságáról, aljasságáról, cinizmusról meggyőződjünk, elég kinyitnunk egy Népszavát, s megvizsgálnunk például a patkányfogú Dési János gyomorforgató írásait. A balliberális médiumok magyargyűlölő természete kitűnően szemléltethető az 1998-től 2002-ig tartó időszakban, tehát az első Orbán-kormány ideje alatt tanúsított mocskos viselkedésük vizsgálatával. Nehéz lenne tagadni, hogy az első Orbán-kormány a rendszerváltás utáni Magyarország legsikeresebb 4 évét produkálta. A magyarságot, a magyar népet, a nemzeti múltat soha sem gyalázták annyit, mint abban az időszakban. Mártírjaink és szentjeink fejéről letépték glóriát, példamutató hadvezéreinktől, államférfiainktól, és nemzeti érzelmű művészeinktől elvitatták még a becsületet is és lefasisztázták őket. A magyar ifjúság lelkéből ki akarták irtani a nemzeti-etnikai öntudatot és büszkeséget.  Az orkánerejű ellenszél ellenére Orbán Viktor ország-világ előtt bátran vállalta és megvallotta azt, ami számára fontos volt: magyarságát, istenhitét, keresztény világképét. De ami ennél persze komolyabb és fontosabb: megbízható, kiszámítható, pontos és gazdaságilag sikeres kormányzást mutatott be.  Orbán Viktor a bethleni konszolidáció kemény eszközeit, lassú, de biztos hatású módszereit alkalmazva az ezredfordulóra stabilizálta az országot, amely így nemcsak gazdaságilag, hanem társadalmilag is meredeken felfelé ívelő pályára állt. Az államadósságunk 61%-ról 55%-ra csökkent, az államadósság devizahányada pedig 39%-ról 25%-ra mérséklődött, így csökkentve hazánk sérülékenységét. A számok alapján bátran kijelenthetjük, hogy első Orbán-kormány a gazdaságot magas gazdasági növekedéssel és csökkenő, jóval a maastrichti 60%-os szint alatti államadóssággal adta át az országromboló balliberális rablóbandának. Abban a csodálatos négy évben Orbán Viktor megtanított bennünket felemelt fejjel, büszke önérzettel az ég felé tekinteni.  Magyarország ezekben az években a maga szűkre szabott határai közt a belső rend és nyugalom szigetévé vált. Így éreztük mi, akik benne élünk, és ezt állapították meg mindazok az idegenek is, akik nálunk megfordultak.  Az emberek boldogok és elégedettek voltak, az ország gyarapodott és fejlődött, s minden jel arra mutatott, hogy a magyar nép 2002 után is Orbán Viktorral képzeli el a jövőt. A hatalomhoz szokott balliberális hikálok azonban nem tudtak és nem is akartak beletörődni bukásukba.

Orbán Viktor ellen a hivatalos és nem hivatalos balliberális sajtóban valóságos gyűlölethadjáratot indítottak, mozgósították ellene a régi és új balliberális "véleményvezérek" egész hadseregét, lesújtó véleményeket rendeltek külföldi "tekintélyes" balliberális művészektől, tudósoktól  és politikusoktól, egyszóval minden hivatalos és nem hivatalos eszközt bevetettek annak érdekében, hogy a nemzetközi és a hazai közvélemény előtt lejárassák a kormányfőt. Tervük mai szemmel nézve ördögien egyszerű volt. Megpróbáltak az Orbán-kormány elé akadályokat gördíteni, ellehetetleníteni (de legalább lelassítani) az országgyarapító munkát, megsemmisíteni és kigúnyolni a fáradságos és lelkiismeretes munka árán elért eredményeket, támadni és becsmérelni mindent és mindenkit, elhitetni, hogy semmi sem működik az országban.  Sajnos igyekezetüket teljes siker koronázta. Kádár népe bedőlt a hazugságoknak és boldogan ment a vágóhídra.

Szerdán futótűzként terjedt a hír: Lázár János az M5-ös autópályán, Kecskemét közelében egy Ford Fiesta típusú személygépjárművel ütközött. A legjelentősebb hírportálok bámulatos gyorsasággal reagáltak és vezető helyen számoltak be az államtitkár karamboljáról, ami egyáltalán nem meglepő, hiszen egy magas rangú állami vezető balesete közügynek minősül, ráadásul Lázár János "ellentmondásos és megosztó" személyisége gyémántgaranciát nyújtott a magas kattintásszámra is.  És mégis, amikor az első rossz hírek megjelentek, a folyamat hirtelen negatív lendületet vett, és fertőző betegség formáját öltve végigszáguldott az interneten.

Ahhoz, hogy megértsük, hogy ez a szerencsétlen és elkerülhetetlen baleset miért váltott ki indokolatlanul nagy visszhangot a balliberális médiumokban és miért vezetett szenvedélyes hangú, alávaló és kegyeletsértő politikai vitákra, némi fogalommal kell rendelkeznünk a magyarországi médiaviszonyokról. A 2010-es országgyűlési választásokon elért vakító fényességű jobboldali választási győzelem után hajlamosak vagyunk mosolyogva legyinteni azokra a figyelmeztető hangokra, melyek a hazai médiastruktúra és médiakultúra égbekiáltó aránytalanságaira mutatnak rá. Való igaz, a felületes szemlélő számára könnyen tűnhet úgy, hogy a jobbkonzervatív tábor az utóbbi években jelentős mértékben ledolgozta hátrányát a 20 éve tartó médiaháborúban, a konzervatív "sajtóbirodalom" megtéveszthet bennünket szép, egyenes és gyors gyarapodásával, amely nagyjából 10 éve, a Heti Válasz és a Hír TV megjelenésével kezdődött és mind a mai napig töretlenül tart. Sőt, a jobboldali médiabirodalom terjeszkedésével kapcsoltban egyesek (például a megrögzött magyargyűlölő Dessewffy Tibor és a teljesen eldisznósodott Vásárhelyi Mária) odáig merészkedtek, hogy ma már egy foktól-fokra összeroppanó és kivérző demokratikus (értsd: balliberális) sajtóról  beszélnek, melyet elevenen felfal a virulens,  ragadozó természetű jobboldali médiahatalom.

Orbán persze már 1998-es hatalomra jutásakor célul tűzte a balliberális médiafölény letörését, a potens polgári sajtó és konzervatív nyilvánosság megteremtését.

A médiában megkezdődik az erőviszonyok átalakítása (…), olyan változások kellenek, amelyek az új világhoz igazodva biztosítják a hiteles és kiegyensúlyozott tájékoztatást. (…) Lehetőséget kell teremteni, hogy mindkét gondolatvilág egyenlő mértében meg tudja magát mutatni a sajtó nyilvánossága előtt.

A balliberális médiafölény azonban nem szűnt meg, sőt valójában erősebb és tudatosabb, mint valaha. Nem szabad engednünk, hogy válaszfal emelkedjék, vagy ha úgy tetszik, feszültség alakuljon ki a nemzet és a kormány között. Meg kell akadályoznunk közös erővel a balliberális gazemberek visszatérést, nem szabad engednünk, hogy megismétlődjön egy olyan, váratlan választási vereséget követően kialakult katasztrofális helyzet, mint 2002-ben.

Hála ennek a kormánynak és Orbán Viktornak, biztos vagyok abban, hogy a most épülő új Magyarország gazdaságilag, társadalmilag, kulturálisan, nyelvileg, vallásilag és hagyományok tekintetében hamarosan olyan erős és stabil állapotba kerül, hogy minden különösebb erőfeszítés nélkül képes lesz elviselni egy hosszabb ideig elhúzódó gazdasági világválság elhárításának pénzügyi terheit.