Az utóbbi hetekben az elkeseredett és mindenre elszánt balliberális ellenforradalmi elemek megkísérelték az ország lakosságának nyugalmát megzavarni. Útszéli, bolsevik jellegű blogbejegyzések ezreivel, lázító röplapokkal és hazug lejárató cikkekkel uszítanak a kormány és a kormány azon intézkedései ellen, melyekkel a magyar emberek vagyon- és életbiztonságát, valamint a gazdaság felemelkedését és a társadalom fejlődését kívánja szolgálni. Odáig merészkednek ezek az aljas provokátorok, hogy az ország azon békés polgárait, akik a kormány intézkedéseit támogatják és segítik megvalósítani, fenyegetik. Két életveszélyes fenyegetést is kaptam az utóbbi napokban.  Minek köszönhető a baloldali agresszió sohasem látott ütemű növekedése? Valószínűleg a kusza politikai közeg, a kétségekkel és várakozásokkal csordultig telt történelmi helyzet, a feszültségektől terhes társadalompszichológiai állapot és számos egyéb tényező együtt eredményezik ezt a szomorú és káros jelenséget. A balliberális gyűlölethadjárat a tegnapi diáktüntetések alatt érte el eddigi csúcspontját.

Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy a feszültséglevezetésnek ez a formája elengedhetetlen ahhoz, hogy  válságos időkben bizonyos fokú társadalmi rend, béke és nyugalom fenntartható legyen. A tüntetés az a szelep, amelyen keresztül a társadalmi feszültség gőzfölöslege elpárolog. A probléma itt csupán az – már ha ez probléma egyáltalán –, hogy Magyarországon jelenleg nincs kimutatható társadalmi elégedetlenség. A 2010-es választások után mindenki csodát várt Orbán Viktortól, és ma, bő két évvel a szavazófülkékben végbement forradalom után egyértelműen megállapíthatjuk, hogy a csoda csakugyan bekövetkezett. Ha ismerjük az MSZP-SZDSZ kormányok által ránk hagyott terheket, ha ismerjük a nemzetközi gazdasági helyzetet (Orbán Viktor hivatalba lépése után néhány héttel Görögország összeomlott és elkezdődött az európai adósságválság), hálás szívvel megállapíthatjuk, hogy nincs a világon még egy államférfi, aki spirituális eszközökkel – mert hiszen anyagi források nem álltak a kormány rendelkezésére – olyan grandiózus mentő-, szervező- és építőmunkát tudott volna végrehajtani, mint Orbán Viktor. Ha valaki széttekint a világban, megállapíthatja, hogy körülöttünk recseg-ropog minden, országok omlanak össze, kormányok buknak meg, milliók süllyednek hosszantartó szegénységbe. A mediterrán országokban a munkanélküliség évtizedes rekordokat dönt, a szociális juttatások soha nem látott mértékben csökkennek, százezrek tünetnek folyamatosan. Az utcákon egy összeurópai forradalom szelei fújdogálnak. Orbán Viktornak köszönhetően Magyarország volt a közelmúlt években a maga szűkre szabott határai közt a belső rend és nyugalom szigete. Így éreztük mi, akik benne élünk, és ezt állapították meg mindazok az idegenek is, akik nálunk megfordultak. A bölcs magyar nép bízik Orbán Viktorban, mert benne látja a rend, a biztonság és a gazdasági stabilitás legfőbb őrét. A legutóbbi napokban azonban valami sajátságos bizonytalanságérzés, sőt aggodalom lett úrrá sokaknak a lelkén, és ennek a felismerése indított arra, hogy röviden megvilágítsam a helyzetet és eloszlassam a félreértéseket.

Hogy mi az oka ennek a nyugtalanságnak  és izgalomnak, amely itt sokakon erőt vett, azt józan ésszel nem lehet megérteni, mert erre valójában nincsen semmi ok. Az ország gazdasági helyzete Matolcsy György unortodox gazdaságpolkájának és Orbán Viktor államférfiú képességeinek köszönhetően stabil, Magyarország továbbra is  finanszírozni  tudja magát a jelenlegi finanszírozási csatornákon keresztül, hatalmas az érdeklődés a magyar állampapírok iránt, dinamikusan gyarapodik a háztartások állampapír-állománya is (szeptemberben már az éves terv tízszeresénél tartott a lakossági állampapír-vásárlás).  A Matolcsy-féle unortodox gazdaságpolitika és Orbán Viktor igazságos tehermegosztási modellje az évszázad felfedezésének bizonyult, amely a gazdaság soha nem látott fejlődését indította el. Az emberek tehát elégedettek és boldogok, a tegnapi diáktüntetés totális kudarca pedig azt bizonyítja, hogy a diákok elsöprő többsége a kormány mellett áll.

Aki mást mond, az hazudik. 

A tegnapi tüntetések azonban megmutatták, hogy vannak olyanok is köztünk, akik nehezen dolgozzák fel az új élethelyzetet és nem tudnak beilleszkedni a Nemzeti Együttműködés Rendszerébe. Nagy kérdés a számunkra, hogy hogyan viszonyuljunk ezekhez az emberekhez. Elöljáróban fontos leszögeznünk, hogy ezek a  renitens elemek nagyon kevesen vannak. Fontos tehát, hogy ne dimenzionáljuk túl a tegnapi tüntetéssorozat jelentőségét. 
Összesen ötszázan voltak az utcán. Ennek a "tömegnek" a felét valószínűleg a Milla nevű SZDSZ-utódszervezet adta, a másik fele pedig semmirekellő, hitvány bölcsészekből verbuválódott össze. 
A tüntetők rövid randalírozás után hazamentek, a  kormány a helyén van, Orbán Viktor vasmarokkal őrzi az ország békéjét. Biztosak lehetünk abban, hogy Orbán Viktor nem riad vissza az efféle kis bohóctüntetésektől, sőt az ország fejlődésében és átalakításában ellenérdekelt ellenzéki csoportokkal való küzdelem megacélozza lelkét, alátámasztja és megszilárdítja tekintélyét, és alkalmat szolgáltat neki arra, hogy kidomborítsa államférfiú karakterét.