A 2010-es országgyűlési választások első fordulója Magyarország, a magyar függetlenség feltámadásának nagy pillanata volt. Míg a korábbi nemzeti felkeléseink, így például a Rákóczi-szabadságharc, az 1848–49-es forradalom és szabadságharc és 1956 szükségképpen bukásra voltak ítélve, 2010-ben reális lehetőség nyílt a független magyar állam, legalábbis egy független nemzeti kormány megteremtésére. A 2010-es országgyűlési választásokon Magyarország mint szabadságáért és önállóságért küzdő állam született újjá a világ népei előtt.
2010-ben kinyilvánítottuk, hogy az elmúlt 20 év nemzetvesztő politikájával minden közösséget megtagadunk, és kijelentettük, hogy nem kérünk a külföldi diktátumokból, nem kérünk a nemzetközi pénzhatalom "barátságából", s nem akarunk nemzetek felett átívelő (transznacionális) Európai Uniót. Zászlónkra tűztük ki már a választások előtt, hogy törhetetlen hittel fogunk küzdeni az álliberalizmus halálos vírusa ellen, ugyanakkor társadalmi kohézió erősödésének szükségességét, a szolidaritás és az egyenlő bánásmód elvének érvényesülését is hangoztattuk. Tagadhatatlan tény, hogy a nyugati hatalmak, illetve a mögöttük álló háttérerők gondosan szervezett propagandaháborút indítottak Orbán Viktor ellen. Szörnyű érzés volt látni, hogy a külföldi politikusok, diplomaták, újságírók nem vettek tudomást szándékainak őszinteségéről, hogy minden rágalmat készpénznek vettek, hogy szabályosan kiiktattak bennünket az európai nemzetek nagy családjából. Nehéz, sötét idők voltak ezek. A magyar emberek azonban felismerték a veszélyt, és olyan zárt falanxba tömörültek, amely lehetetlenné tette Orbán Viktor elmozdítását. A támadásokat tehát visszavertük, leesett pár saller, kiosztottunk néhány tockost, adtunk néhány kokit, egyszóval megmutattuk a világ közvéleményének, hogy kitartunk Orbán Viktor mellett. Mindebből azt a tanulságot vonhatjuk le, hogy nem szabad kényelmesen belenyugodni a külföldi hatalmak politikai-gazdasági erőfölényébe, fel kell készülni, védekezni kell. Aki keményen kiáll az elvei mellett, aki felkészülten, sikerrel védekezik: az győz. A győzteseknek pedig törvényszerűen igazuk van. .
Most már egyértelműen megállapítható, hogy Orbán Viktor úgy fog bevonulni a magyar történelembe, mint a század legjelentősebb magyar politikusa, a Nemzeti Együttműködés Rendszere pedig az ország zivataros történelmének egyik legnyugodtabb, legboldogabb és eredményekben leggazdagabb időszakaként fog megmaradni a kollektív emlékezetünkben.
Vannak, akik vagy érteni nem akarják, vagy érteni nem tudják, minő meghálálhatatlan ajándék a sorstól, ha egy nemzet élén válságos időkben olyan államférfi áll, aki kortársait megelőzve, megsejt és meglát olyan dolgokat, melyek csak sokkal később válnak elfogadott megismeréssé, köztudattá. Már régóta hangoztatom, hogy Orbán politikai életútja és Tisza István államférfiúi karrierje között történelmi párhuzam vonható. Tisza Istvánt nemes patriotizmusával, műveltségével, emberségével és szilárd jellemével kivívta az utókor megbecsülését, azonban életében folytonos ellenséges támadásoknak volt kitéve. Tisza államférfiúi éleslátással felismerte a Magyarországra leselkedő veszélyeket, és egész életet annak szentelte, hogy felkészítse a nemzetet az elkerülhetetlen katasztrófára. Hosszú éveken át hirdette a felkészülés fontosságát, figyelmeztetett az elháríthatatlanul közeledő háborúra s a nemzet lehetséges pusztulására. Senki sem hallgatott rá, gyűlölték érte. Neki volt igaza.
Orbán Viktor történelmi tettet hajtott végre, amikor Európában elsőként felismerte, hogy egy ország csak akkor lehet sikeres, ha visszaszorítja a spekulációt, és helyette a termelő kapitalizmust helyezi előtérbe. Orbán fantasztikus éleslátással érzékelte, hogy a spekulatív kapitalizmus középpontjában a spekuláció és a manipuláció áll, a termelő kapitalizmus legfontosabb eleme viszont a munka. Orbánnak tökéletesen igaza van, amikor azt mondja, hogy a termelő kapitalizmust majdnem tönkretette a "szabadjára engedett spekuláció, és bankrendszeren és a spekulatív tőkemozgáson alapuló rendszerről mindannyiunk érdekében vissza kell vissza kell térnünk a termeléshez, az értékteremtő munkához.
Bármit is mond most róla a balliberális hazugsággyár és napi politika, a magyar nép szeretettel és édes nosztalgiával fog visszagondolni Orbán Viktorra. A búsmagyar önmarcangolásból ő rázta fel nemzetet és hosszú idő óta ő az első magyar politikus, akinek sikerült tényeleges, kézzelfogható eredményekre sarkallnia az országot. Nagy tehetséggel és csodálatos buzgósággal fogott a nehéz munkához. Hibák persze vannak, de csak az nem követ el hibát, aki nem dolgozik.