Mielőtt rátérnék tulajdonképpeni mondandómra, a férfiasság politikai szerepének rövid ismertetésére, szükségesnek érzem, hogy megkíséreljek néhány félreértést tisztázni. Amikor  barátaim lelkes buzdításának eredményeképpen (hosszú, gyötrelmes vonakodás után) elhatároztam, hogy a balliberális hisztériablogok mindent túlharsogó vad lármájába belekiáltom szerény, vékony és konzervatív leányhangomat, jól fel voltam készülve arra, hogy személyemet támadások fogják érni. Ezek a támadások, ahogy előre sejtettem, gondosan elkerülték a részletesen kimunkált, forrásokkal, számokkal, adatokkal és idézetekkel aládúcolt (tehát megingathatatlan talapzaton nyugvó) érveimet és kizárólag személyemre koncentrálódtak. Érdekes volt megfigyelni, hogy a magukat következetesen toleránsnak és liberálisnak tituláló hozzászólók tömegesen vetkőzték le szabadelvű mivoltukat, s kontrollálhatatlan szenvedélyükben megmutatták igazi patkányarcukat. Ezt hatalmas erkölcsi sikerként könyvelem el.

Most pedig, ahogy ígértem, válaszolok a személyemmel, illetve a blogommal kapcsolatban felmerült kérdésekre.

A leggyakrabban feltett kérdések elsöprő többsége a blogom hitelességével és komolyan vehetőségével foglalkozott.  Erre egyértelmű a válaszom: igen, ez egy komoly blog.  Nem paródia, nem stílusgyakorlat. Minden mondatot halálosan komolyan kell venni. A hülye is látja, hogy hiányzik belőle az iróniához szükséges lelki távolság. A leghatározottabban visszautasítom továbbá azt a nevetséges rágalmat, mely szerint ez a blog voltaképpen G. Fodor Gábor cikornyás, petőfieskedő stílusának és dagályos gondolatainak parodizálására tesz leheletfinom kísérletet. Én G. Fodor Gábort személyesen nagyra tartom, megbecsüléssel, érdeklődéssel figyelem megnyilatkozásait, és mégis, ha őszinte akarok lenni, meg kell vallanom, hogy nem őt, hanem Filippov Gábort tartom a legvonzóbb politikai elemzőnek.

A hozzászólók egy  másik nagy csoportja a sváb származásosommal kapcsolatban fogalmazott meg kérdéseket, megjegyzéseket.  Én egészen az 1700-as évekig vissza tudom vezetni a családfámat. Az őseim evangélikus vallású németek voltak, akik Kassel környékéről, Hessen tartományból települtek be Magyarországra.

Úgy gondolom, ezzel a legfontosabb kérdéseket megválaszoltam, a magam részéről lezártnak tekintem az ügyet.

E kis kitérés után vegyük fel végre a férfiasság és a politika közti összeköttetés elbeszélésének fonalát. Némileg meglepő módon a 2012-es amerikai elnökválasztási kampány egyik fő témája a "bizonytalan" nőkért folytatott elkeseredett küzdelem lett. Ebben a küzdelemben az elnökjelöltek minden igyekezetükkel azon fáradoznak, hogy a lehető legférfiasabb benyomást keltsék. Azt gondolják ugyanis, hogy a nők észjárását elsősorban állatias, ösztönvezérelt, fajfenntartó mechanizmusok irányítják, következésképpen a bizonytalan nőtömegek meggyőzésének legegyszerűbb módja, legrövidebb útja a látványoskodó erőfitogtatás.

Ez az elmélet ebben a formában csak féligazság, és kiegészítésre szorul. A férfiak ugyanis legalább annyira, ha nem jobban hajlamosak alárendelni magukat egy erős férfi bűvkörének, mint a nők. Johanna Wolf, Hitler titkárnője a háború után adott terjedelmes nyilatkozataiban megvilágította a német nép Hitlerhez fűződő kapcsolatának intim motívumait, és ennek a kapcsolatnak egy kevésbé ismert szeletébe is betekintést engedett. Wolf elmondta, hogy Hitler nemcsak az egyszerű német embereket csábította el ellenállhatatlan férfiasságával, hanem a rigorózus, többgenerációs porosz katonacsaládból származó, acéltekintetű tábornokokat is teljesen elbűvölte. Hitler tehát felemelkedését a politikai hatalom csúcsára csak részben köszönheti a nemzetiszocialista ideológiának és a külső körülményeknek. Tagadhatatlan tény, hogy a Weimari Köztársaság után széles néprétegek vesztesnek érezték magukat, milliók éheztek és fáztak.  A számok és az adatok világos nyelvet beszélnek; de a gazdasági válság és a munkanélküliség valószínűleg nem lett volna elegendő ahhoz, hogy Hitler hatalomra jusson. Ehhez szükség volt a Hitlerből áradó ellenállhatatlan férfiasságra is. Nekem meggyőződésem, hogy a 2014-es magyarországi országgyűlési választást is a miniszterelnök-jelöltekből áradó férfiasság fogja eldönteni.

Véleményem szerint Orbán Viktor jelenleg az ország legerősebb koponyája, a férfiasság mintaképe, akinek egész lényéből valami csodálatos, bizsergető huncutság, erő és erély sugárzik ki, és akit a faluról, paraszti sorból városba igyekvő, értelmiségi sorba emelkedni kívánó emberek mélyről jövő s kiapadhatatlan energiája hajt. A férfiasság azonban olyan erény, ami nem tanulható: ez adottság kérdése. Ennek alapján bátran kijelenthetjük, hogy Orbán Viktornak 2014-ben nem lesz komoly kihívója.

Milyen előnyei származnak a Magyarországnak és a magyar népnek Orbán Viktor férfiasságából? Vegyünk egy példát!

Magyarország Orbán Viktor államférfiúi kvalitásainak köszönhetően 2 évvel az első Orbán-kormány hatalomra jutása után európai középhatalommá vált. Ez a magyar történelemben azóta is példátlan méretű kulturális, gazdasági és társadalmi fejlődés biztosította az erkölcsi és anyagi alapot ahhoz, hogy a magyar állam régi mulasztását jóvátegye, és végre magához ölelje az elszakított nemzetrészeken élő magyarokat, erősítve ezzel is a szétmarcangolt magyarság továbbélését Európában. A balliberális hazugsággyár által futószalagon előállított rémhírekkel és legendákkal ellentétben Magyarország semmiféle etnikai felkelést, lázadást nem szított, és a kormány tagjai kényesen ügyeltek  arra is,  hogy a kisantant országaiban fel el se merüljön egy lehetséges határrevízió előkészítésének lehetősége. A kormány helyes felismeréssel, békés úton ért célhoz. Az etnikai feszültséget oldó, de a trianoni utódállamok területi integritást nem veszélyeztető megoldás  mellett döntöttek. Ezt azért fontos leszögeznünk, s ha kell, akkor ismételten leszögeznünk, mert a balliberális médiumok folyamatosan azzal vádolják Orbán Viktort, hogy nacionalista politikájával az egész kelet-közép-európai régiót destabilizálja. Felmerül tehát a kérdés: a kisantant országai miért tűrték olyan lehetetlen jámborsággal, hogy Magyarország magához ölelje a területükön élő magyar kisebbségeket? A válasz nagyon egyszerű. A kisantant vezetői nem tudtak versenyre kelni Orbán Viktor tekintélyt parancsoló férfiasságával, ezért inkább lemondóan behódoltak neki.

Orbán Viktor az egyetlen politikus ma Magyarországon, aki rendelkezik azokkal államférfiúi kvalitásokkal, amelyek elengedhetetlenül szükségesek az ország felemeléséhez. Ez a felemelkedés csak úgy lehetséges, ha egy újszerű nemzeti érzést bontakoztatunk ki a szívünkben, amelynek az alapja, hogy mi, magyarok ugyan nem rendelkezünk számottevő anyagi-gazdasági értékekkel, de birtokunkban van Európa legférfiasabb politikusa: Orbán Viktor.