Magyarország az államalapítás pillanatától kezdve a nyugati határaival szomszédos német nyelvterülettel került szoros kapcsolatba, a nyugati világnyelvek közül tehát Magyarországon a németnek vannak a legrégibb, legszerteágazóbb és legmélyebb hagyományai, de nem elhanyagolható tény az sem, hogy Németország messze a legfontosabb gazdasági és kereskedelmi partnerünk. Orbán fantasztikus éleslátással érzékelte, hogy a gazdasági válsággal párhuzamosan a világnyelvek között kialakult, öröknek és megváltozhatatlannak hitt rangsorban is markáns átrendeződés zajlott le, melynek eredményeképpen az angol nyelv drámai módon veszített jelentőségéből, a német gazdaság gyors és hihetetlen mérvű felértékelődése pedig előtérbe állította és megkerülhetetlenné tette a német nyelvet. Orbán Viktor ráébredt, hogy a német vezetés alatt álló kontinentális Európa vonzó és magával ragadó hatása alól Magyarország nem függetlenítheti magát. Nem lehet eléggé méltányolni és dícsérőleg kiemelni Orbán államférfiúi éleslátását, amellyel felismerte ezt a történelmi jelentőségű változást. A német politikai és gazdasági elit is egyre bátrabban és nyomatékosabban fogalmazza meg, hogy Németország vezető szerepet követel magának a válság utáni Európában.
Angela Merkel német kancellár így nyilatkozott:
„Mi németek hamarosan egy százmilliós nép leszünk, így tehát joggal követelhetjük, hogy a határaink mentén élő kis népek ezzel a ténnyel számot vessenek. Legyünk tisztában azzal, hogy Európában csak azok a népek viszik majd valamire, amelyeknél magas a németül tudó polgárok száma”.
Merkel kijelentése egyértelműen arra utal, hogy a németek a gazdasági erejüket kulturális befolyásuk növelésére kívánják felhasználni. Az hoffmanni szemlélet tehát pontosan egybeesik a mai német expanzív politikával.
A magyar kultúra egy évezrede szorosan összefonódott a némettel. Valószínűleg kevesen tudják, hogy a trianoni békediktátum által brutálisan megcsonkított Magyarországon maradt kisebbségek közül a német kisebbség volt szám szerint a legnagyobb, mely az összlakosság 7%-át tette ki. Ezek német anyanyelvű, de hungarus tudatú és magyar állampolgárságukra büszke emberek voltak, akik ha nem is asszimilálódtak, de komoly gazdasági erőt jelentettek szorgalmukkal, hozzáértésükkel, kitartásukkal, és jelentős mértékben hozzájárultak a megnyomorított Magyarország gazdasági, társadalmi, kulturális talpra állásához. Azzal meg még kevesebben vannak tisztában, hogy a háború utáni kitelepítések ellenére még mindig vannak Magyarországon homogén, zárt német vagy német többségű falvak, települések (Pilisszentiván, Pilisvörösvár, Vaskeresztes, Óbánya, Hercegkút), tehát a szoros gazdasági érdekek mellett a magyarországi németek is - a legnagyobb hazai nemzeti kisebbség - jelentős szerepet töltenek be a német-magyar kapcsolatrendszerben.
A magyar gazdaság nyitott és nagyon erőteljesen exportorientált, a magyar export csaknem 30 százalékát Németország veszi fel. Az utóbbi években németországi befektetők és vállalatok több mint 17 milliárd euró tőkét hoztak Magyarországra, de ami ennél persze komolyabb és fontosabb: a német vállalatok és gyárak új, magas színvonalú technológiát és ipari kultúrát honosítottak meg Magyarországon. A Magyarországon működő német gyárak, üzemek és technológiai központok maguk is a magyar iparkultúra részévé váltak és minőségi hatással vannak a magyar közösségek társadalmi és gazdasági körülményeire.
Mindent összevetve megállapíthatjuk, hogy mind gazdasági, mind érzelmi, mind pedig szellemi szempontból nagyon helyes és előremutató lépés a német nyelvoktatás felvirágoztatása. Nem véletlen, hogy Orbán államférfiúi bölcsessége, vallásos érzülete és jogi tudása miatt nagy tekintélynek és közbizalomnak örvend szerte Európában. Azok, akik most bírálják ezt a döntést, nem merik, nem akarják, vagy nem tudják világosan látni Orbán államférfiúi és emberi nagyságát.