Aligha van igazán jelentékeny politikus, akiről nehezebb volna arcképet és áttekinthető pályaképet írni, mint Orbán Viktorról, akinek nemcsak élettörténete és két évtizedet átívelő politikai karrierje, de olykor napi megnyilvánulásai is olyan torlódása az ellentmondásoknak, hogy alig-alig lehet megfogalmazni emberi és politikusi személyazonosságát. Orbán Viktorról azért különösen nehéz hiteles életrajzot írni, mert egy olyan egyéniséget kell bemutatni, akinek pályája több mint 20 évet fog át, ráadásul olyan éveket, amelyekben valóban rohant az élet, sokat változott a világ, az ország és a korszellem. Véleményem szerint egy jó életrajznak elsősorban és mindenek felett megértőnek kell lennie. A megértés – sem az elnézéssel, sem a relativizáló mindennel azonosulással nem tévesztendő össze – az alany intenciójának legteljesebb tudomásulvételét jelenti. Ezzel természetesen nem akarom azt mondani, hogy Orbánnal kapcsoltban bizonyos kritikára nem volna szükség, de vele szemben a túlzásoktól éppen úgy óvakodjunk, mint a hízelgő magasztalásától. Sajnos sokan a legendagyártás vagy a személyes bosszú miatt ragadtak tollat és írták meg életrajzát, pozitív és negatív fantazmagóriákkal övezve személyét. Ezek közül kiemelkednek két elutasított, elmebeteg, vérig sértett szerző, Kende Péter és Debreczeni József gyűlöletkönyvei.
Az alábbiakban azt kívánom érzékeltetni, hogy miképpen kerültek a balliberális gyűlöletmágusok által írt Orbán-életrajzok gyújtópontjába a mentális állapotával, családjával és neveltetésével kapcsolatos kérdések, miképpen honosodtak meg és terjedtek el a magyar társadalom kollektív tudatában azok a rosszakaratú rágalmak, gyakran alá nem támasztott és minden alapot nélkülöző legendák, amelyek Orbán Viktor pályafutását végigkísérték. Ezt a cikket Dorothea álnéven a naczivadasz.com-on publikáltam először.
A Szörnyeteg
Ne féljünk Orbántól! Ha már egyszer megközelítjük, leleplezhetjük. Ha tudjuk, miből állt össze a lénye, fel leszünk vértezve a jövőben is olyan kísérletekkel szemben, hogy rossz időben erős vezetőért kiabáljunk. Ahhoz, hogy el tudjuk zavarni, először meg kell érteni. Minél távolabbra menekülünk tőle, annál makacsabbul ragaszkodik hozzánk. Minél megszállottabban szeretnénk megszabadulni az Orbán-traumától, annál hangsúlyosabban van jelen. Ahhoz, hogy ki tudjunk szabadulni a bűvöletéből vagy az átka alól, vitába kell szállnunk vele. Ha elnyomjuk, nyomasztani fog bennünket. Ha viszont közeledünk hozzá, eltávolodik tőlünk. Tehát meg kell ismerni. Megismerni a magyar társadalom pszichés állapotát, a Harmadik Magyar Köztársaság alkotmányosan beépített gyengeségeit, a külföld felelősségét az orbáni nacionalizmus tolerálásában, a gazdasági válság magyarországi hatásait, Orbán személyes törekvéseit és taktikáját a hatalom megszerzése érdekében. Semmi sem lehet veszélyesebb, mint a lefitymálás, a paprikajancsizás, a putyinozás, a démonizálás, vagy az abnormális jelzővel való lekezelés és félresöprés.
Orbán Viktor legjellegzetesebb vonását egy Nietzschétől átvett fogalommal írhatjuk le: Wille zur macht – a hatalom akarása. Mondhatnánk, hogy Orbán hatalomra jutása nem csak a "magyar állapot", hanem a kor európai, sőt nemzetközi helyzete nélkül sem érhető, hiszen a balliberális kormányok nyolc évig tartó, gazdasági eredményekben szegény és korrupcióval terhelt kormányázása teremtette meg a lehetőséget, hogy az erős vezető szerepében tetszelegjen, s ezáltal százezreket magához édesgessen, és a gazdasági világválság (egy nemzetközi megrázkódtatás), hozta abba a helyzetbe, hogy még nagyobb embertömegeket felsorakoztasson a pártja mellett a szavazóurnáknál. Noha ez tökéletesen igaz, Orbán sajátos gondolkodásához és lelkéhez nem jutunk közelebb általa, és továbbra sem találunk választ arra a kérdésre, hogy miért éppen ő?
Az Orbán családot különösképpen nem érdekelte a politika, ilyen témájú beszegetések csak igen ritkán fordultak elő, s akkor sem voltak erős indulatoktól fűtöttek. A második világháború alatt Orbánék ideiglenesen Csepel egyik csendes, fával beültetett utcájában éltek elfogadható körülmények között, és – Kövér László családjához hasonlóan – illegális kommunistákat bújtattak, de a családnak – Kövérékkel ellentétben – nem volt munkásmozgalmi kapcsolata (Kövér nagyapja az 1930-as évektől a szociáldemokrata párt tagja volt). Orbán Viktor apai nagyapja ekkor magyarosította nevét Orsós-Oppenheimről Orbánra. A kis Viktor őszinte és mély vonzalom fűzte a nagyapjához. Több interjúban is eldicsekedett vele, hogy a papa megjárta a Don-kanyar dermesztő poklát, s olyannyira vitézül harcolt, hogy komolyabb sebesülés és fogságba esés nélkül tért haza a frontról. A tény ezzel szemben az, hogy a nagypapa nagyon gyáva ember volt, mindentől és mindenkitől rettegett, egy alapelve volt csupán: életben maradni, bármi áron. Ezt az elvet követve a nagypapa már Ukrajnában leugrott a frontra száguldó vonatról, és a háború hátralévő éveit ukrán prostituáltként vészelte át. Állítólag a Déli Hadseregcsoporthoz tartozó 23. páncélosezred katonáit "kényeztette". Orbán nagyapjával nem önmagában foglalkozom, hanem a kis Viktorral való kapcsolatában, amely kapcsolat igen szoros volt, következésképpen meghatározó mértékű befolyást gyakorolt Orbán Viktor szocio-emocionális fejlődésére. Viktor genetikailag determinált hazudozó, de a nagypapájától tanult meg elpirulás nélkül, folyékonyan hazudni. Orbán Viktor édesapja, id. Orbán Győző egy képzetlen, primitív, szadista hajlamú ember volt, aki saját sikertelen életének nyomorságát a családján bosszulta meg. Egész életében bizalmatlanul viselkedett a nálánál okosabb emberekkel szemben, a tudást és a műveltséget nem sokra becsülte, de a testi erőt nagy becsben tartotta (kedvenc időtöltése a súlyemelés volt). Emlékezzünk csak vissza Orbán Viktor brüsszeli szavaira: "az erő előtt hajlunk meg, nem pedig az érvek előtt". Ez a rövid mondat tökéletesen szemlélteti azt az elfajzott értékrendet és gondolkodásmódot, amely az Orbán család mindennapjait átjárta. Sípos Erzsébet az érettségi idején már terhes volt Viktorral. A fiatal anya mindennapjai egyhangúan, házimunkával teltek. Alárendelt szerepében nem mondott ellent férjének, és kerülte a nyílt konfrontációt. Jól tette, hiszen Győző erőszakos ember volt, a gyermekek verése szinte mindennaposnak számított. Idősebb Orbán Győző poroszos szigorral fegyelmezte a fiait. Az egyik kőbe vésett szabály szerint a kamasz Viktornak (aki ekkor már 17 éves volt!) este kilencre otthon kellett lennie. Viktor azonban már akkor is lázadó természetű volt, és megpróbált ellenszegülni az apja akaratának. A barátaihoz indult volna focizni este 8 körül, de az apja falhozvágta és kegyetlenül megverte. Az egyik szomszéd erre így emlékezett vissza:
Viktorkát brutálisan megverték, a belső szervei is sérültek. A gerincoszlopáról leszakadtak a bordái, tehát valószínűleg még ugrált is rajta, vagy óriási erővel rugdosta szegényt. Betört az orrcsontja, a fejét szétverték, mindenhonnan dőlt belőle a vér.
A kis Viktor tehát abban a tradicionális családmodellben nőtt fel, amelyben a családon belüli erőszak a mindennapok része volt, a nők szerepe pedig a gyermekszülésre és a háztartás vezetésére koncentrálódik. Nem csoda hát, hogy Lévai Anikónak is ez a sors jutott…
Orbán Viktor egy igen ritka genetikai rendellenességgel született, amely nagymértékben befolyásolta koragyermekkori szocializációját. Ez a betegség a parasztszáj. Tizennégy éves korában hajtották végre rajta a műtétet, mely lehetővé tette, hogy elfogadható szinten megtanuljon artikulálni. Állítólag ezüst szájpadlást tettek a szájába, a fogait pedig féldrágakövekre cserélték. A kis Viktor rendkívüli módon kínlódott és szenvedett. Küzdött a szavakkal és ha környezete nem értette állati hangzású ugatását, valóságos dührohamok lepték meg, és szétvert mindet, ami épp a keze ügyébe került. Iskolai tanulmányai nehezen mentek, csak a tanárai jóindulatán múlott, hogy nem kellett osztályt ismételnie. Szegény tökéletlen fiatalember... Ez volt az megítélése mindenütt. Ebben az időszakban kezdte a kis Viktor kialakítani magában azt az álomvilágot, ahová az örömtelen valóság elől menekült. Ebben délibábos államvilágban keletkeztek Viktorka híres hiúságának első gyökerei. Elhitte magáról, hogy különleges ember és elképzelte, hogy rendkívüli sorsra van predesztinálva.
